didierlab.ch
Először lehetőleg a rövid és közepes hatástartamú szerek (oxazepam, alprazolam és lorazepam) közül kell választani, mert ezek adásakor kevésbé áll fenn az akkumuláció veszélye, ami a nappali szedatív hatás fokozódásában és zavartságban nyilvánulhat meg. E jelenségek gyakoriak a tartós hatású szerek (diazepam, chlordiazepoxid és clorazepat) alkalmazásakor. Időskorban különösen sok buktatót rejt a benzodiazepinek adása, mivel ilyenkor több mellékhatás várható. Az idősebb kor, illetve a májfunkciós zavarok adta feltételeknek az oxazepam, lorazepam és temazepam metabolikus tulajdonságai felelnek meg a legjobban, mivel ezek a szerek kevésbé halmozódnak fel a szervezetben. A benzodiazepinek esetében nem túl nagy az abúzus kockázata, mégis célszerű kerülni e szereket akkor, ha a beteg kórelőzményében gyógyszeraddikció szerepel. Legalább négyhetes alkalmazást követően fokozatosan, több hét alatt kell leépíteni a gyógyszeres kezelést, hogy ne lépjenek fel megvonási tünetek, így ismételt szorongás, agitáltság, álmatlanság, ingerlékenység, nyugtalanság.
A generalizált szorongás (GAD) nagyon gyakori szorongásos zavar, az emberek körülbelül 5-6%-a tapasztal élete során hasonló tüneteket. Leginkább nőket érinti ez a kórkép: a betegek fele-kétharmada nő. A betegség általában 20 és 30 éves kor között indul. Kialakulása nem köthető egy adott időponthoz vagy eseményhez, a panaszok lappangva, fokozatosan erősödnek. A generalizált szorongás genetikai alapon kialakuló fokozott stresszérzékenység. Az agyban az információ-feldolgozásban résztvevő ún. ingerületátvivő anyagok (főként a serotonin) anyagcseréje megváltozik, ezért kisebb stresszhatások is intenzív választ váltanak ki. A generalizált szorongás a mindennapi életet megnehezítő állapot. Társulhat fóbiával, pánikzavarral és depresszióval is. Állandó aggodalmaskodás, folyamatos félelem, hogy valami rossz következik be: túlzott aggódás a szerettei miatt, vagy betegségektől való szorongás. A félelem az élet minden területét átszövi. A beteg állandóan ellenőrzi a környezetét, mindenben a lehetséges veszélyt kutatja, azt irreális mértékűnek ítéli meg.
Dr. Kopácsi László pszichiáter & life coach Győr 30 286 20 97 GAD A letöltésekhez szükséges programot itt találja: Adobe Reader X (magyar). (Egyszerűen csak kattintson a "Letöltés" gombra, majd térjen vissza a letöltésre váró tájékoztató-anyagokra! ) Miért alakul ki a szorongásos betegség? Bár a generalizált szorongás os betegség pontos oka egyelőre ismeretlen, meghatározhatóak olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak a rendellenesség kialakulásához. Szorongáskor a szervezet olyan hormonokat juttat a véráramba, amelyek felkészítik Önt a fenyegetettségre való reagálásra. Ezt nevezzük Cannon-féle vészreakciónak. Ha a szorongás túlmegy egy bizonyos határon, ez a reakció szinte folyamatosan fennáll a szervezetben, még akkor is, amikor Ön látszólag nyugodt. Normális szorongás vagy már betegség? Teljesen normális dolog időnként aggódni és szorongani. A generalizált szorongás os betegségben (GAD) azonban a beteg túlzott, irreális szorongással reagál a mindennapi élethelyzetekre, ennek a hátterében pedig nincs azonosítható, konkrét ok. Hogyan kezelhető a szorongás?
Társas helyzetben átélt szorongás mozgókép... Fóbiák Amit normális esetben az egészséges személyiség nem észlel fenyegetettségnek, addig a fóbiás betegek különböző helyzetekben veszélyesnek éreznek és kerülik. A DSM-III-R a fóbiás zavarokat három csoportba sorolja: az egyszerű fóbiák, a társas fóbiák és az agorafóbia. Egyszerű fóbia Az egyszerű fóbia valamilyen tárgytól, állattól vagy helyzettől való félelmet jelent. A kígyótól, magas helyektől, zárt helyektől és a sötétségtől való irracionális félelmek tartoznak ide. Lehet, hogy valakinek egyszerű fóbiája van, minden más tekintetben azonban minden zavartól mentes. Súlyosabb esetekben - a kényszeres-rögeszmés viselkedéssel egybefonódva - többszörös fóbia is kialakulhat, amely jelentősen megnehezítheti az életet.
Krónikus betegség. Krónikus, vagy súlyos betegség, pl. rákbetegség is folyamatos aggódáshoz vezet, mi lesz a jövőben, a kezeléssel, a családdal, a kiadásokkal stb. Stressz. Bármely – egyéntől függően – kisebb-nagyobb stressz is kiválthat generalizált szorongást. Személyiség. Személyiségtípustól is függ, hogy ki hajlamosabb a szorongásra. Egyes személyiségzavarok, mint pl. a borderline (határeseti) személyiségzavar, pl. gyakran kapcsolódhat generalizált szorongással. Genetika. Jellemző lehet a családi halmozódás. Szerhasználat. Alkohol-, vagy kábítószerhasználat következménye is lehet, vagy a meglévő szorongás fokozódhat, koffein, nikotin is ronthat a kórképen. Szövődmények A generalizált szorongás egyes fizikai állapotok, betegségek romlását okozhatja, lássunk erre is néhány példát: Depresszió Szerhasználat, drogfüggés Emésztési zavarok, bélproblémák Fejfájás Fogcsikorgatás Diagnózis A diagnózis legfontosabb része a beszélgetés, kikérdezés, az előzményekről (kórelőzmény, előző betegségek, családi körülmények stb. )
A generalizált szorongás A generalizált szorongás homályos balsejtelmével szemben a fóbiás betegek félelmei jóval konkrétabbak. Amikor valaki intenzív félelmet él át olyan ingerekre vagy helyzetekre, amelyeket mások nem tekintenek különösebben veszélyesnek, fóbiáról beszélünk. A beteg általában tudatában van félelme irracionális jellegének, mégis (a kényelmetlenség érzésétől a pánikig terjedő) szorongást éreznek, ami csak a félelmetes tárgy eltávolításával vagy a helyzet elhagyásával csökkenthető. Mindannyian félünk valamitől. A kígyó, a magasság, a vihar, az orvos, a betegség, a testi sérülés és a halál az a hét félelemfajta, amelyről a felnőttek a leggyakrabban beszámolnak. A félelmet azonban mindaddig nem diagnosztizáljuk fóbiaként, amíg nem akadályozza jelentős mértékben az ember mindennapi életét. A fóbiák példái között említhető annak azok az esetek, amikor az ember a zárt tértől való félelme miatt nem száll soha liftbe, vagy tömegiszonya miatt soha nem megy színházba, és kerüli a zsúfolt utcákat.
Bár egy konkrét magyarázó ok nincs, a szorongásos betegség kialakulása mégsem előzmény nélküli. Jellemzőnek mondható a személyiség, melynek talaján kifejlődik. Tipikus a maximalizmus, a tökéletességre való törekvés / perfekcionizmus/. Gyakori az iskolai teljesítménytől, vizsgahelyzetektől való aggódás, félelem a késéstől, meg nem feleléstől. Sokszor megfigyelhető a belső bizonytalanság, az önértékelési zavar. Fokozott az elismerés iránti vágy. Felnőtt korban az érintettek munkahelyen is kitűnnek szorgalmukkal, tökéletes megoldásokra törekvésükkel. Magánéletükben nem ritka a társfüggőség kialakulása. Megállapítható a genetikai hajlamosítottság, jellemző a családon belüli halmozódás. Emellett gyakran feltárható gyermekkori lelki sérülés, pszichotrauma. Máskor súlyos, elhúzódó gyermekkori betegség szerepel az előzményben. A GAD gyakran társul egyéb lelki betegségekkel. Egyéb szorongásos betegségek, – elsősorban pánikzavar -, depresszív epizódok előfordulhatnak. A gyógyszer – és alkoholfüggőség másodlagosan társulhat a generalizált szorongáshoz, hibás öngyógyító törekvések eredményeképpen.
Az imipramin jó szolgálatot tehet a hosszan tartó benzodiazepin-kezelés elhagyásában, de nem alkalmas a megvonási tünetek kivédésére. Buspiron Az azapironok közé tartozó buspiron hatásosnak bizonyult a placebóhoz képest, de a hatása elmaradt a benzodiazepineké mögött. A buspiron hatása föltehetően a szerotoninerg aktivitás – elsősorban az 5-hidroxitriptamin-1A receptoraltípusra kifejtett agonista hatás – révén valósul meg. Az FDA a benzodiazepinek addikciót nem okozó, szedatív hatás nélküli alternatívájaként fogadta el a buspiront. A buspiron nem tartozik az elsőként választandó szerek közé, mivel 1–3 hétnek kell eltelnie tünetenyhítő hatásának kibontakozásához, nem befolyásolja az egyidejűleg fennálló depressziót, és viszonylag rövid féléletideje napi kétszeri-háromszori adagolást tesz szükségessé. Összességében a buspiront jól tolerálható, kevés mellékhatást (pl. szédülés, látászavar, hányinger) előidéző szerként értékelhetjük. A terhességi alkalmazhatóság szempontjából az FDA a B csoportba (míg az SSRI és SNRI szereket, valamint a benzodiazepineket a C vagy D csoportba) sorolta.
Gyakori az idegességérzet, szívdobogás, remegés, fáradékonyság, feledékenység. A kórisme felállításához a tüneteknek legalább 6 hónapon keresztül fenn kell állniuk. A betegek ritkán ismerik fel, hogy az aggódásuk nem személyiségvonás, hanem betegség. Ha orvoshoz fordulnak, általában a háziorvost keresik fel a testi panaszok miatt, és a lelki tényezők felderítetlenek maradnak. A GAD-nak két fő kezelési lehetősége van: pszichoterápia és gyógyszeres kezelés. A kétfajta terápia kombinációja hatékony a betegség gyógyításában. A gyógyszer a kialakult fokozott biológiai sérülékenységet, a pszichoterápia pedig a helytelen stresszkezelést igyekszik korrigálni.
didierlab.ch, 2024