Férfiak És A Szakítás – Ez Az, Amit A Pasik Másképp Csinálnak Szakítás Után, Mint A Nők
- A férfiszív tényleg megszakad? – Ezért viselik a férfiak nehezebben a szakítást - Férfiak Klubja
- Ferfiak és a szakítás
A férfiszív tényleg megszakad? – Ezért viselik a férfiak nehezebben a szakítást - Férfiak Klubja
Iszik, nőzik és bulizik. Legalábbis a csajok szerint. Az elképzelés nem is áll olyan nagyon messze a valóságtól, de azért ne egyszerűsítsük le ennyire a férfi lelket. Őket is megviseli egy szerelem vége. Iszik és felhívja a haverokat Hát persze, a szakítást meg kell beszélni, vagy férfi nyelven: meg kell ünnepelni a friss szabadságot. A pasik ritkán beszélnek a valódi érzéseikről, inkább nagy hangon, vagánykodva berúgnak, hogy a barátok távozása után félrészegen, magányosan depizzenek a történteken. Valami olyat csinál, amit az ex nagyon utált Az ex utálta a cigifüstöt? Akkor a pasi a szakítás után tutira vesz egy doboz bagót és füstöl, mint a gyárkémény. De ha a volt kedves utálta, ha délután kettőkor még pizsiben müzlit majszol az ágyban vagy a konyhapultnál állva eszi meg a szendvicsét, akkor már csak dacból is ezeket fogja művelni. Nem baj, hogy az ex mindezt már nem látja, önmaga előtt is bizonyítandó, hogy rajta nem uralkodik senki, tüntet a helytelenített szokásokkal. Nem cserél lepedőt Mert minek?
Egy hosszú kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó érzések jobban sajognak, mint a fizikai érintés hiánya. Pedig aki elment, "nem vitte magával a napot", nem kell a tükröket letakarni, vagy megállítani az órát az ő kedvéért. Gyakran reménytelenül megrekedünk a gyászfolyamat legelején, tagadunk, nem akarjuk elengedni, meggyászolni, aki elment. Miért? Mert nem csak őt, de vele együtt álmot, jövőképet, életvitelt, napirendet, rituálékat veszítettünk el. Olyasmi ez, mint amikor káros szenvedélyről próbálunk küszködve leszokni, és a mozdulat hiányzik. Nem a tüdőbe szívott mérgező nikotingőz, nem az a néhány perc felszabadultság, hanem a mozdulatok. A rituálé hiányzik, ami a kapcsolatunkat körülvette, bekeretezte, hétköznapivá, biztonságossá, kiszámíthatóvá tette. Ez a "mi helyünk", mondogattuk öntudatosan, a szerelemtől magabiztosan. Közös életünk szövedékét együtt fontuk, alakítottuk, ott voltak az állandóságból látszólag kimozdíthatatlan, közös programok, barátok, hobbi, szenvedély, utazások, szombati főzőtanfolyam, vasárnapi mozi, és az örökös, folytonos, látszólag soha véget nem érő többes szám.
Nos, tudnod kell, hogy valójában a pasik is a közösségi médiához fordulnak a szakítást követően, és igen, ők is ellenőrizgetik az üzenőfalad. De nagyon figyelnek arra, hogy ez sose derüljön ki számodra. Nem, ők biztosan nem posztolnak sörözős szelfit és szakítós zenét a saját falukra, hogy féltékennyé tegyenek téged, és a képeidet sem lájkolják; inkább nem mutatják meg a neten az érzéseiket, de attól még gondolnak az exükre. A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz! Kövesd a cikkeit a Google Hírek-ben is!
Ráadásul, ha éppen velünk szakítottak, komoly sérülést szenved az önértékelésünk, és a lélek a szó szoros értelmében fáj, mivel pszichológiai kutatások szerint az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói. De miért viselik a férfiak nehezebben egy kapcsolat megszakadását? A férfi nem beszél, csak belefogy, és belebetegszik, pedig ő az erő jelképe, aki azt hinnénk, már csak büszkeségből is hamar túljut az eltaszítottság lelki sebein és kudarcán, majd pillanatok alatt újabb kalandba, flörtbe, vadászatba kezd. Látszólag így is van, de mélyen legbelül a férfiak még hónapok, évek múltán is ragasztgatják összetört szívük darabjait, és sokkal nehezebben találnak rá az új szerelemre, mint mi, nők, akiket ugyanúgy elhagytak, vagy önként léptünk ki a kapcsolatból. Ők a közhiedelemmel ellentétben sokkal erőteljesebben vágynak a stabilitásra, ezért intenzívebben reagálnak, ha egy veszteség során elvész a lábuk alól a talaj.
Ferfiak és a szakítás
Ismerjük el, hogy nehezebben viseljük könnyek nélkül, emelt fővel a szakítást, mint a férfiak, hiszen minket nem arra szocializáltak, hogy lehetőség szerint ne mutassuk ki ilyen intenzíven a bánatunkat. Mi a megoldás? Először is, nem árt elismernünk, hogy ebben mi, nők is hibásak vagyunk. Már hogy ne lennénk hibásak abban, hogy egy alapvetően működésképtelen kapcsolat fenntartásában aktívan (vagy passzívan) segédkezünk? Vagyis: az első lépés fölismerni, ha egy kapcsolat nem tart sehová, ha a másik már nem szeret, és bármennyire is fáj a szíved, szakítani. Ha ezt nem teszed meg, akkor valójában egy halott kapcsolatot dédelgetsz, miközben a stressz hatására fizikailag és lelkileg is tönkreteszed magadat. Ilyenből jól kijönni nem lehet. Ha azért húzod a dolgot, mert még szerelmes vagy, és szeretnéd, ha a kapcsolat működne, - egy ügyetlen hasonlattal élve - olyan, mintha azért vennél meg egy két számmal kisebb cipőt, mert az az egyetlen méret van belőle, és neked borzasztóan tetszik. Ha attól félsz, hogy a másik mégsem hidegült el, csak egy nehéz időszakon megy keresztül, akkor megnyugtatunk: ilyen esetben nem fogja hagyni, hogy elmenj.
Ha éltél már át szakítást, tudod, hogy zajlik az elkövetkező néhány hét, sőt, egyes esetekben hónap. Hatalmas űrt érzel a mellkasodban, magányos vagy, és legszívesebben egész nap csak sírnál. Aztán megpróbálsz erőt venni magadon, bulizol és a barátnőiddel találkozol, de mégis folyton ő jár az eszedben. Hónapok telnek el, mire eljutsz arra a pontra, hogy órákon keresztül eszedbe sem jut az exed, de sokszor a legapróbb dolgok is képesek ismét visszalökni a szakadék mélyére. De mi a helyzet a pasikkal? Vajon ők hogy viselik a szakítást? Most eláruljuk, mi az a három dolog, amit ők másképp csinálnak, mint mi! 1/3 Óvatosan bánnak a közösségi oldalakkal Amikor szakítotok a pasiddal, az elkövetkező hetekben neked is az az első dolgod reggelente, hogy ellenőrzöd, mit csinált a közösségi oldalakon, igaz? Szinte rutinszerűen ellenőrzöd, ki lett az új ismerőse, és ki lájkolta be az új fotóját. Majd ezek után elérkezik az a pont, amikor mindenféle fotót és vicces bejegyzést teszel közzé, hogy lássa az exed, milyen klassz az életed nélküle.
- A férfiszív tényleg megszakad? – Ezért viselik a férfiak nehezebben a szakítást - Férfiak Klubja
- Digitális műholdas műsorsugárzás: "Ku" sávú vételek - 3. oldal - A Magyar TV-DX Klub Fóruma
- Samsung p1000 eladó keyboard
- Férfiszemmel szakítás után | Új Nő
Igyekeztem a lehető legtöbb férfi véleményét megkérdezni, és úgy tűnik, két alapvető jellegzetességre vezethető vissza az, hogy miért szánják rá magukat olyan nehezen a szakításra. 1. Kényelmes nekik kapcsolatban lenni. Ez nem azt jelenti, hogy szándékosan kihasználják a barátnőiket, egyszerűen csak azt, hogy egy unalmas, szerelem nélküli, de a drámát nélkülöző kapcsolat sokszor kényelmesebb nekik, mint hirtelen egyedül lenni. Ebbe gyakran az is belejátszik, hogy alapvetően szeretik és megszokták a barátnőjüket, és nekik is fáj, hogy haldoklik a viszony. Statisztikailag a férfiakat maga a szakítás is jobban megviseli, mint a nőket, és ragaszkodóbbak is tudnak lenni nálunk. Rövid kapcsolat esetében a megszokás helyett sokszor azt nehéz feldolgozniuk, hogy egy alapvetően csinos, kedves, jó fej lányba nem tudnak igazán beleszeretni. Ettől azonban még nem fognak beleszeretni sajnos. 2. Sok férfi számára a spanyol inkvizíció válogatott kínzásai is elviselhetőbbnek tűnnének, mint egy összetört, zokogó, esetleg hisztériázva kiabáló nő látványa, akinek ráadásul ők törték össze a szívét.
5. Megpróbál jobb emberré válni Azok a férfiak, akinek hiányzik szakítás után a nő, néha megpróbálnak jobb emberekké válni. Tudatában vannak ugyanis azoknak a dolgoknak, ami miatt szakításhoz vezetett a párkapcsolat és emiatt megpróbálnak változtatni néhány dolgon az életükben. Egy olyan férfi, aki szenved szakítás után mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy fejlődjön és tovább tudjon menni. 6. Nem beszél már a volt szerelmével Még abban az esetben is, ha nagyon hiányzik neki a volt barátnője, egy megsebzett férfi minden kommunikációt meg fog szakítani a volt barátnőjével és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy minél előbb elfelejtse őt. Még ha nem is beszél az érzelmeiről, titokban szenved, inkább figyelmen kívül hagyja mindezeket és megpróbál előre menni.
Most újra kell rajzolni magunkat egy olyan képen, ahol egyedül mosolygunk. Mikor dobozoljuk be az emlékeket végleg? Mikor töröljük ki a telefonszámát? Mikor lesz az, amikor már nem ő az első gondolatunk reggelente, mikor váljunk le egymásról végleg? Mikor jön el az idő, amikor nem ő az első, akit felhívnánk, ha öröm, harag, vagy bánat ért? Mikor nem fogjuk már hallani a cipőtalpai kopogását az ablak alatt a hajnali csöndben? Egymásról le kell válni, és át kell értékelni a másik embert, útjára engedni, és nem figyelni többé a lépéseit, még távolról sem. Amíg a veszteséget nem dolgozzuk fel, amíg nem tudunk továbblépni, addig szó szerint érezhetjük a lelkünk fájdalmát, a mellkasunk szorítását, a szívünk szakadását. De ez így természetes, az idő tehetséges sebgyógyító, eljön a nap, amikor majd könnyebb lesz. Az elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj. Értékes emberi kapcsolataink nagyon is fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás, az alkalmatlanság élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom.